[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Elkezdődik a mese ... (történet)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy hatalmas kerek erdő. Amikor betévedtem a sűrű lombok közé, még nem tudtam, hogy életemet itt fogom leélni. Egy pillangót követve kerültem a rengetegbe. Csodálatos volt a lepke, legalább 20 centiméteres szárnyain, csillogott a napfény, csodálatos szivárványos minták borították, mindkét szárnyán érdekes vonalak rajzolódtak ki. Egyszerűen vonzott, mint egy nyitott könyv, melynek feliratai megfejtésre várnak… (Mira) | |
Ami kimaradt ...
A legjobb lesz - és ez egyben a jó mesék jellemzője -, ha a valóságot keverjük a képzeletünkkel. (... esetleg a nem bizonyítható, de szerintünk valós képekkel is ...) És még valami! Mivel a Szép magyar nyelv elnevezésű rovatban vagyunk és én kezdem el a mesét, fenntartom a jogot magamnak, hogy az oda nem illő kifejezéseket javítsam. (Egyúttal megígérem, hogy háromszor meg fogom gondolni, hogy belenyúlhatok-e a fogalmazásba. A történet folyamán remélem nem kell javítani!)
Áldást kérek a történetre, mesére, fantázia-gyakorlatra! És Titeket kérlek, váljatok gyerekekké egy rövid időre! (Mira) |
Itt kezdődik a varázslat!
Arra gondoltam, mi lenne, ha elkezdenék egy mesét, és Ti folytatnátok? Emlékeztek még, mikor gyerekkorunkban felírtunk néhány kérdést egy parírra, majd körbeadtuk és mindenki írt hozzá valamit, de lehajtotta azt? A végén kikerekedett egy történet, ami legtöbbször mulatságosra sikerült. Hasonló lenne itt is, de itt olvasás után folytathatnád a történetet... (Tehát alulról kezdünk és felfelé folytatódik a mese!) Mira |
[63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|