Húsvét után negyven napra következik Pünkösd ünnepe. Badiny Jós Ferenc szerint a 40 nap jelentősége, hogy a Vénusz mozgásában ekkor 40 napig nem látható (a titok száma).  

Vénusz jelképezi: Szűz Anyát, az Ég Királynőjét, káld-Sumériában Innanát, a pártusoknál Anahitet.

Ősi hitvilágunkban a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni „negyvenedik nap” is a Szűz Anya ünnepe volt. Valójában a „virágok ünnepe”, melyek sokaságát a Szűz Anya gondviselése tette pompássá. Ezen a napon regöseink énekeltek a régi dicsőségről, nappal a falvakat járva, éjjel pedig tüzeket körbe ülve tanították a fiataloknak ősi dalainkat.

A legnagyobb „szerrel” összekapcsolt szertatáson, a lovasverseny győztese lett a „pünkösdi király”, akinek a nép a „Szent László” nevet adta. (A versenyen csak a mágusok által tökéletesnek talált lovak és lovasok indulhattak.) A nyertes egy évig királyi módon élhetett, mindenki tisztelte, a nép adományokkal látta el. (Volt amikor a püspökök eretnekséggel vádolták a nép pünkösdi királyát, mert nem volt hajlandó tizedet fizetni.)

(Badiny Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása című könyve nyomán)