Az MIT munkatársai által tervezett lakás egy ősi kertészeti eljáráson alapul, ami összefonva a faágakat élő árkádokat, rácsokat vagy falakat alkot. A Mitchell Joachim és Javier Arbona építész, valamint Lara Greden ökológiai mérnök alkotta tervezőcsapat szerint elképzelésük nemcsak hogy nem károsítja a környezetet, de remélhetőleg még a levegőt is tisztítani fogja. Joachim elképzelése szerint az élő ház külseje több évtized alatt nyeri el végleges alakját az indák, ágak védelmet nyújtó összekuszálódásával, amit további növényekkel és természeti elemekkel tarkítanak. A réseket szigetelőanyag gyanánt agyag és szalma elegyével tömnék be a hideg, a hő és a nedvesség távoltartása érdekében. Az ablakokat szójaalapú műanyagokból készítenék, ami elvileg a lakás lassú növekedésével nyúlna, hajlana. A vizet a tető gyűjtené be, majd a gravitáció vezetné végig a házon, ahol a növények megszűrnék, majd egy baktériumok, halak és vízinövények által lakott tavacska - elfogyasztva a szerves hulladékot - megtisztítva bocsátaná azt a lakók rendelkezésére. Egy része magát a házat táplálná, ami egyben természetes párásítást, hűtést is biztosítana. A fűtést napenergiával oldanák meg, hatalmas, déli fekvésű ablakok nyelnék el a Nap melegét télen, míg az árnyékos oldalára helyezett társaik a meleg hónapokban nyújtanának megfelelő hűvös levegőt. Egy vázlat a Fab Tree Habról Joachim álma egy egész közösség létrehozása, ami az élő ház tervezeten alapul, mielőtt azonban ez létrejöhetne, közel két évnek megfelelő szociológiai és kivitelezhetőségi tanulmányt kell elvégeznie. Eközben Kaliforniában dolgozik, egy 50%-ban újrahasznosított és újraképzett anyagokból, 50%-ban pedig élő elemekből álló házon. Ez a MatScape projekt, amire Joachim egyfajta kísérleti lépcsőfokként tekint az élő ház irányába.